Navigáció átugrása.
Címlap

Mégis lehet nulla a megosztott iparűzési adó

A bírósági ítélet kapcsán a minisztérium számára ismételten jeleztem, hogy a jogszabály-módosításra
vonatkozó javaslatunk megfontolásának elmulasztása esetén a Htv. 1. sz. melléklet 7. pontját megtámadjuk az egyesület részéről az Alkotmánybíróság előtt.

Bízunk abban, hogy erre értelmezésük megváltoztatása okán nem kell sort kerítenünk és mihamarabbi válaszukban kitérnek arra is, hogy az említett 7. pont mihamarabbi jogszabályból való törlésének javaslata mellett az MKOE alább kifejtett egyéb javaslatai támogatásra találhatnak-e a közeljövő jogszabály-előkészítési folyamatában.

Részemről a javasolt módosítás szövege a következő lenne a melléklet
1.1 szakaszára:

A székhely, telephely(ek) szerinti településekhez (a továbbiakban együtt: települések) tartozó foglalkoztatottak - ideértve a magánszemély vállalkozó [52. § 26. a)-d) pont] esetében önmagát is - után a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az adóalap. Személyi jellegű ráfordításnak a melléklet alkalmazásában az tekintendő, amit a számvitelről szóló törvény annak minősít, és a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján költségként elszámolható. A magánszemély vállalkozó esetében az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén - az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül - 500 000 Ft-ot kell figyelembe venni. Ha a nem magánszemély vállalkozó ügyvezetője (a vállalkozónak a társasági szerződésben, az alapító okiratban képviseletére feljogosított magánszemély) után az adóévben személyi jellegű ráfordítás nem merül fel, akkor ezen ügyvezető után 500 000 forintot kell figyelembe venni személyi jellegű ráfordítás címén. A településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik. A nulla forint települési adóalap esetén az adott településre vonatkozóan 500 000 forintot kell figyelembe venni személyi jellegű ráfordítás címén.

A módosítással a joghézag teljes egészében megszűnne, hiszen az eszközérték-arányos módszerrel szemben ennél a módszernél lenne olyan megoldás, hogy az adóalap ne legyen nulla, vagyis a módszert legalább részben választania kellene a hasonló esetekben az adózónak.

Az MKOE további javaslatai:
- ne legyen kötelező a működő adózó új települési telephelyén az iparűzési
adó várható éves összegének becslése (így nem lenne bevallás ebből az okból)
- ne legyen bírságalap az adóhiány az önkormányzatok közti téves megosztás
esetén 2010.01.01-től kezdődő időszakra vonatkozóan, hiszen a nettó
adótartozás fogalmának az ellentmond.
- ne legyen iparűzési adó feltöltés (a becslés alapján való bírságolás
módszerét az MKOE tagjai elutasítják).